A baktériumok a Föld legsikeresebb élőlényei. Ma úgy tartjuk, hogy első képviselőik már 3,8 milliárd éve megjelentek és mintegy 2 milliárd éven keresztül bolygónk egyeduralkodói voltak. A baktériumok tehát több mint kétszer annyi ideje léteznek, mint a legelső – még egysejtű – de magasabb rendűnek tartott élőlények. A baktériumok napjainkban is az élővilág meghatározó képviselőinek számítanak. A ma élő baktériumok szénatomra számított teljes biomasszája 70 gigatonnát jelent, 35-ször többet, mint amennyit a Föld összes szárazföldi és tengeri állata képvisel. Az antibiotikumok megjelenése komoly csapást mért a kórokozó baktériumokra, ők azonban nem adják fel egykönnyen. Az ellenállás, vagyis a rezisztencia számos módszerét fejlesztették ki.
Egyes baktériumok képesek olyan enzim előállítására, mely az antibiotikumok szerkezetét károsítva hatástalanná teszi azokat. Más baktériumok az antibiotikumok sejtbe jutását akadályozzák meg, megint mások pedig aktívan kipumpálják a már bejutott antibiotikumot a baktériumsejtből. A rezisztencia további módja, amikor a baktérium azt a kötőhelyet változtatja meg, ahová az antibiotikum bekapcsolódik, mielőtt a hatását kifejti. Amikor pedig olyan antibiotikumot alkalmazunk, amely beavatkozik a kórokozó anyagcseréjébe, a baktérium alternatív biokémiai utat indít be, így cselezi ki az antibiotikum hatását.
Ez a „tudás” gyakran a baktériumok genetikai állományában eleve jelen van. Amikor kiterjedten alkalmazunk bizonyos antibiotikumokat, a rezisztenciára képes egyedek aránya növekszik és „kiszelektálódik” egy ellenálló populáció.
Kérdés, mi a helyzet akkor, ha helyileg, szopogató tabletta formájában tirotricint alkalmazunk. A tirotricin mind szerkezetét, mind hatásmódját tekintve eltér a gyakran alkalmazott antibiotikumoktól. A legtöbb antibiotikum a baktériumok sejtfalát, fehérjetermelését, DNS képződést, esetleg az anyagcseréjét károsítja. A „kiszelektálódott” ellenálló baktériumok ezeket a mechanizmusokat tudják többé-kevésbé hatástalanítani. A tirotricin azon kevés antibiotikum egyike, mely a baktériumok sejthártyáját és energiaháztartását teszi tönkre. Mivel a tirotricin membránhatása nem specifikus, így nem vezet keresztrezisztenciához.
A tirotricint is tartalmazó Dorithricin szopogató tabletta alkalmazása megoldást nyújthat azon betegek számára, akiknek nyelési nehézségekkel és torokfájással járó garatfertőzésük van. A széles spektrumú, szisztémás hatású antibiotikumokat érdemes inkább a súlyosabb fertőzések kezelésére tartogatni. Ezzel a rezisztencia terjedését is csökkenthetjük, és értékes antibiotikumainkat megőrizhetjük a következő generációk számára.
A rezisztencia terjedése bizonyítja, hogy a kórokozók egy lépéssel mindig előttünk fognak járni. Ma is helytálló az ismert francia tudós, Louis Pasteur megfogalmazása: „C’est les microbes qui auront le dernier mot.” Vagyis mindig a mikrobáké az utolsó szó.)